Meg kellett menteni. A kedvenc volt. Kinyúlva, kinőve is hordani akarta. Végülis megértem, szép kis jószág! Jobb sorsra érdemes. Hát megmentettem.
Az eredeti rózsaszín póló 104 -es, kinyúlt nyakú darab volt. Többször próbáltam kiselejtezni mondván, hogy 122-es mérettel már mégse kellene hordani, de nagy ellenállásba és tiltakozásba ütköztem.
Aztán hirtelen kezembe akadt egy rég elfeledett csíkos pólóanyag és akkor olló alá került a paci. Szabásminta is volt, Elna is készen állt a bevetésre, hát belevágtam. Szó szerint.
Az anyagot kiszabtam, a minta hátoldalára ragasztófátyolt vasaltam, majd felvasaltam és letűztem. Összevarrtam a póló elejét, hátát, ujjait. Elkészült a nyakrész, az alját és az ujjakat szintén lockal szegtem körbe. Szeretem ezt a gépet, mióta megvan forradalmasította a munkát. Villámgyorsan lehet vele dolgozni. Az ötlettől a végeredményig kb. 1 óra telhetett el. Volt is nagy öröm! Már rohant megmutatni a szomszéd kislánynak aki szintén nagy lovas. Most varrta nekem Anya! -hallottam az udvarról. Büszke volt és boldog. Nekem ez elég. Lehet, hogy egy bolti, márkás ruha szebb, drágább, de nincs meg benne az a plussz, az a titok ami igazán értékessé teszi. Legalábbis nekünk.
Vélemény, hozzászólás?