Most egy kicsit off leszek. Nem, nem akarok gasztroblogger lenni, de erről a projektről be kell számolnom, többszörös sikerélmény okán.
Először is, eddig zsákszámra hánykolódott nálunk a törökmogyoró, mivel minden ősszel újabb és újabb szállítmány érkezett a nagyiék kertjéből. Szeretjük meg minden, de megtörni számomra rémálom. Időnként törögettünk belőle sütibe, de ahogy törtük fogyott is rendesen. Általában több került közvetlenül a pocakokba mint a sütibe. Hát kinek van erre ideje? Most azonban forradalmi változás állt be a folyamatban. Fogtam egy átlátszó nejlon zacsit, belepakoltam pár marékkal és jól irányzott kalapácsütésekkel pár perc alatt megtörtem egy jó adagot. Ezután aprócska mókuskezekre bíztam a továbbiakat, akik lelkesen válogatták ki a mogyorószemeket. Közben lehetett csemegézni is, mert az utánpótlás folyamatosan érkezett. Hamar összejött egy jókora tállal, aztán lett belőle igazi mogyorókrém.
Nem ám olyan mint a bolti mogyorókrém, néhány százalék mogyorótartalommal és tömény cukorral, kitudja mennyi e betűvel! Brrrrrrrr!
A receptet ITT találtam. A mogyorót megpörköltem, ledaráltam és a recept szerint készítettem kivéve, hogy finomított cukor helyett nádcukorral és egy kis mézzel ízesítettem. Nyammmm. Remek lett! Kismókusok kenyérre is kenhetik, nagymókusok süteménybe is tölthetik… vagy palacsintába. Nem mondom, hogy diétás, de sokkal egészségesebb minta bolti műanyag. Olvastam valamelyik blogon, hogy lehet kapni valami nagyon extra mogyorókrémet, amiben 30 % a mogyorótartalom, persze az ára is több ezer forintra rúg. A házi mogyorókrém ennek töredéke, de biztos vagyok benne, hogy legalább olyan jó.
Ez tényleg nagyon finomnak tűnik!!!!
Sajnos nekünk nincs mogyoróbeszállítónk, pedig kipróbálnám, és egész biztos közönsége is lenne 🙂
Lehet csomagban is kapni török mogyorót vagy sózatlan földimogyoróval is ki lehet próbálni. 10 dkg elég is egy adaghoz.